Az előző poszt folytatásaként hosszabb értekezés az ABA-terápiáról. Ugyan ezzel a módszerrel még mi is csak most ismerkedünk, ám úgy látom, elég kevés a fellelhető információ ezzel kapcsolatban, így megpróbáltam összegyűjteni mindent, amit tudok róla, hátha másnak is segítség lehet.

ABA-terápia

Az ABA-terápiával (Applied Behaviour Analysis) kapcsolatban egyelőre nem tudok egyértelműen állást foglalni. Amikor először olvastam róla egy angol nyelvű oldalon, egy 4 éves kisfiúról meséltek a szülei, aki heti 5 alkalommal, napi 5-6 órát tölt az ABA-terapeutájával a fejlesztő központban, és hiába áradoztak arról a szülők, hogy micsoda fejlődést tapasztaltak, mióta elkezdték a terápiát, nekem csak annyi zakatolt mindvégig az agyamban, hogy egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy valakinek hogy van szíve egy 4 éves gyereket minden nap 5-6 órában fejlesztésre küldeni. Ezek után nem is igazán olvastam jobban utána, ám a sors úgy hozta, hogy kis idő múlva újra szembetaláltuk magunkat az ABA-val.

Egy olasz neurológus professzor vendégeskedett egyszer ugyanis nálunk nagynéném kedves közbenjárására, és ő mesélt arról, hogy például Olaszországban az ABA az "alap" fejlesztés, melyet javasolnak a gyerekeknek, és az olasz társadalombiztosítás is ezt támogatja (egyébként alaposabb utánajárás után kiderült, nem csak Olaszországban, de számos más nyugati országban is hasonlóan preferált módszer az ABA). Szívből ajánlotta, hogy legalább próbáljuk ki, hiszen vesztenivalónk nincs, és jelenleg ez az egyetlen olyan módszer a világon, mely konkrét számadatokkal tudja alátámasztani a sikerességét. Így jelentkeztünk a GAPS Alapítványon keresztül egy kétnapos szülőképzésre, mely átfogó képet adott arról, milyen módszerekkel dolgozik az ABA-terápia. Be kell vallanom, engem lenyűgözött amit hallottam és láttam, a két nap alatt rengeteg gyakorlatot mutattak be nekünk, és számtalan videót láttunk arról, hogy más gyerekeknél micsoda változásokat hozott a terápia. Még ennél is meggyőzőbb volt számunkra, hogy az előadás vezetője maga is úgy ismerkedett meg az ABA-val, hogy kisfiánál autizmust diagnosztizáltak korábban, és mivel akkor ez még ismeretlen módszer volt Magyarországon, ezért külföldön kiképezte magát. Természetesen láttunk videókat a kisfiáról és elképesztő fejlődéséről is, és nyilvánvaló volt, hogy ő maga is rajong az ABA-ért, és maximálisan hisz a hatékonyságában. Ezek után persze érthető, ha a lelkesedése ránk is átragadt, mert őszintén szólva először éreztem azt, hogy valaki nem csak megveregeti a hátam együttérzéssel, hogy ja, hát ezzel együtt kell élni, majd lesz valahogy, meg majdajóistenmegsegíttiteket, hanem töretlen optimizmussal kell előre menni, csinálni, és akkor majd az eredmények is jönnek.

Hogy ezek után miért vagyok mégis bizonytalan még mindig? Azóta ahány hazai szakembert kérdeztem, mind a vállát vonogatta, vagy a szemöldökét huzigálta bizonytalanul, hogy hát igen, nem rossz ez az ABA, de azért nem is jó. Meg ne tegyünk fel mindent erre. Meg az ABA sem csodaszer. Ez utóbbi persze nyilvánvaló számomra is, mégis, furcsa, hogy a szakma ennyire egységesen ellene van. Hogy ennek mi lehet az oka, azt nem tudom pontosan, csak találgatni tudok. Az egyik tippem, ami egyébként többször valóban felmerült szakemberektől, mint negatívum, hogy az ABA módszer ismeri a büntetés fogalmát, ami így első olvasásra elég ijesztőnek tűnhet, valójában azonban egyáltalán nem arról van szó, hogy a gyermek tényleges büntetést kapna, ezt pár sorral lejjebb, a módszertannál kifejtem részletesebben. A másik, amire gondolni tudok, hogy a módszer alapjait Ivar Lovaas fektette le a 60-as években végzett kutatásai alapján, és akkor sok tekintetben még mást jelentett az ABA-terápia, mint ma, mondhatjuk úgy is, hogy kevésbé volt gyermekközpontú, és mai szemmel nézve esetleg durvának is tűnhet, persze nem a szó szoros értelmében. A terápia módszerei azóta sokkal finomabban és gyengédebben közelítik meg a fejlesztés fogalmát, azonban sokak számára az ABA-terápia még ma is egyet jelent a Lovaas módszerrel. Vagy a módszer nem-ismerete, vagy más az ok, nem tudom, mindenesetre úgy határoztunk, mi kipróbáljuk, és majd utána döntünk, szeretjük-e, vagy sem. Az mindenesetre elkeserítő, hogy milyen korlátozottan érhető csak el a terápia Magyarországon: míg külföldön képzett ABA terapeuták dolgoznak együtt a gyermekekkel, addig itthon a szülőket képzik ki, és ők végzik otthoni körülmények között a fejlesztést. Szomorú látni, hogy itt egy újabb példa arra, hány évtizeddel el vagyunk maradva a környező országoktól. Nem állítom, hogy az ABA jobb, mint az itthon elérhető módszerek, de alternatívát nyújthat(na) azoknak a családoknak, ahol más esetleg nem vált be, helyette marad az önköltségen történő programindítás, mely a magyar átlagfizetéseket elnézve sokszor nehezen (vagy egyáltalán nem) gazdálkodható ki. 

Az ABA-terápia módszertana

Az ABA alapvetően a jutalmazásra és a gyermek és a terapeuta közötti bizalmi kapcsolatra épít. A módszer alapjait dr Ivaar Lovaas norvég pszichológus dolgozta ki kollégáival a 60-as években, azóta persze a terápia sokat változott és fejlődött. A módszer lényege, hogy az emberi viselkedést vizsgálva jutalmazással és pozitív megerősítéssel a helyes viselkedési formák használatát erősíti, míg a nem kívánt viselkedési formák használatát a jutalom elmaradásával gyengíti. A motivációs eszköz lehet bármi, ami a gyermeket érdekli, egy kedvenc édesség, játék: ennélfogva a motiváció tárgya nem állandó, hanem mindig a gyermek pillanatnyi hangulatára alapoz. Mint az excel-táblák és statisztikák szerelmese, nekem külön megdobogtatta a szívemet, hogy milyen részletességgel és alapossággal mérik a gyermek fejlődését a különböző területeken, így a táblázatokra rápillantva a szülő azonnal láthatja, hogy milyen területen ért el a gyermek eredményeket, mennyi idő alatt, és mik azok a további területek, melyek kiemelt figyelmet igényelnek továbbra is fejlesztési szempontból. A már korábban említett büntetés fogalma egyébként valójában a jutalom elmaradását jelenti, tehát nem arról van szó, hogyha gyermekünk nem utánozza a tapsolást, akkor elő kell venni a nadrágszíjat, hanem nem kapja meg a jutalmat, melyet a velünk együtt való tapsolás esetére beígértünk neki. A módszer segítségével egészen az alapoktól lehet kezdeni, azaz megtanítani a gyermeket utánozni - hiszen innen indul minden - majd később lépésről lépésre szinte bármilyen készség elsajátítható a módszerrel. 

Ez így leírva nagyon egyszerűnk tűnik, de persze nagyon fontos a helyes technikák elsajátítása, és főleg a következetesség. Ami a nyomonkövethetőség mellett nekem szintén szívet melengető, hogy a program az általános szabályok betartása mellett rendkívül rugalmas és gyermekközpontú. Az adott gyermekre koncentrálva, egyéni programtervet állítanak fel, a motivációs és fejlesztő eszközök is mind-mind a gyermek személyiségét, vérmérsékletét és egyéni "beállításait" figyelembe véve kerülnek kiválasztásra; nem erőszakol rá a gyermekre olyasmit, ami nem okoz neki örömet, és meghagyja a gyermeknek azt a szabadságot, hogy maga döntsön arról, együttműködik-e vagy sem.

A két napos szülői tréning természetesen nem nyújt személyre szabott tanácsadást, hanem átfogó képet ad a módszerekről, gyakorlatokról, de például a GAPS Alapítványnál kérhető egyéni programindítás is, melynek keretében a terapeuták házhoz jönnek, a gyermeket a saját, megszokott környezetében mérik fel, és a szülőkkel együttműködve állítják fel a programtervet (más helyeken is elérhető az egyéni programindítás, például Kis Lépések Alapítványnál, azért említem csak a GAPS Alapítványt többször, mert mi végül őket választottuk, nem reklám célzattal :) ). A terapeuták segítenek elsajátítani a helyes technikákat és feladatokat, a szülő ezek után maga dönti el, hogy mennyi fejlesztést iktat be az életükbe, nyilván figyelembe véve a gyermek befogadókészségét és a mindennapi rohanásból adódó időkorlátokat. A fejlesztés haladását a szakemberek rendszeres időközönként ellenőrzik, és amennyiben szükséges, módosítanak a fejlesztési terven vagy feladatokon. 

Kutatási eredmények (forrás: Kis Lépések Alapítvány)

Ivar Lovaas, 1987: 19 gyermekből, akik heti 40 órás ABA terápiát kaptak, 47%-a 2 év után integrált nevelésben részesült, normál értelmi övezetben.  Ugyanennyi gyermekből, akik heti 10 órás ABA terápiát vagy egyéb fejlesztést kaptak 2%-a 2 év után integrált nevelésben részesült, normál értelmi övezetben.

McEachin és munkatársai, 1993: a hosszú távú hatás vizsgálata során megállapították, hogy a gyerekek később sem kényszerültek fogyatékossággal élőknek fenntartott intézményekbe. 

Eikeseth és munkatársai, 2002: a vizsgálatban részt vevő gyermekek viselkedésterápiás beavatkozásban részesülő csoportja szignifikánsan jobban teljesített a különböző standardizált tesztekben az eklektikus terápiás eljárásokban részesülő kontroll csoporthoz képest.

Myers, Johnson, 2007: a korai, intenzív viselkedésterápiás fejlesztésben részesülő gyerekek jelentős és hosszú távú fejlődést értek el mind az IQ, mind a nyelvi és akadémikus teljesítmény, illetve adaptív viselkedésformák elsajátításának, illetve a szociális viselkedés néhány területén. A teszteken elért eredményeik szignifikánsan meghaladták a kontroll csoportba sorolt gyermekek eredményeit.

...

Most hogy megírtam ezt a bejegyzést, ismét nagyon izgatott lettem, és alig várom már, hogy belevágjunk. A későbbiek folyamán mindenképp szeretnék majd rendszeresen (vagy rendszertelenül,...) beszámolni a fejleményekről, tapasztalatokról.