Eltelt nem kis idő a legutóbbi poszt óta, de mindennek megvan az oka. Benőt bölcsibe szoktattuk (azóta bölcsis nagyfiú már!), aztán újra és újra nekiálltam írni, és több különböző témába is beleharaptam, megírva néhány bekezdést, de valahogy olyan nyögvenyelősen ment az írás. A teljes sztorihoz…
Fejlesztésről jövünk, már megint messze volt csak szabad parkoló. A messze persze egy relatív fogalom, mert egyébként mindössze 30 méter a bejárattól, de aki próbált már meg két, az előre haladást minden formában megtagadó gyereket 30 méteren keresztül cipelni, az pontosan tudja, milyen fájdalmasan…
Tehát ott tartottunk, hogy kaptunk beutalót a Korai Fejlesztőbe, és volt egy teljes nyarunk, hogy szokjuk a gondolatot, hogy B fejlődése nem a megszokott mederben folyik. Nem mondom, nem volt könnyű. Én továbbra is magamat ostoroztam, hogy bizonyára én szúrtam el valamit, de nagyon. És bár azért…